A légi közlekedés környezeti hatása nem csak a levegőben keletkező kibocsátásról szól, hanem a hulladékról is: a kivont repülőgépekről, a lejárt anyagokról és a kidobott alkatrészekről. Az uniós finanszírozású GENEX projekt azt kereste, hogyan lehet tovább használhatóvá tenni a repülőgép-alkatrészeket. A csapat újrahasznosítható kompozitokat, digitális ikernek adatot szolgáltató szenzorokat és digitálisan támogatott javításokat kapcsolt össze – a végén pedig kipróbálhatod, mennyire vigyázol a saját holmidra.
Amikor a légi közlekedés környezeti hatásáról beszélnek, többnyire a repülőgépek kibocsátására gondolnak repülés közben. A probléma azonban tágabb. Az ágazat sok hulladékot is termel: kivont repülőgépeket, lejárt anyagokat és kidobott alkatrészeket.
Jó hír is akad. A repülőgép tömegének akár 90%-a újrahasznosítható vagy újra felhasználható. Az igazi kérdés az, hogyan kell az alkatrészeket megtervezni, legyártani és megjavítani, hogy a lehető legtovább tartsanak.
Ez a kérdés állt a GENEX középpontjában, amely uniós finanszírozású projekt, és amelyet a spanyolországi Aragóniai Technológiai Intézet (ITA) koordinált. Az egyetemi és a légiipari szférából 15 partnert fogott össze.
„A légi közlekedés kibocsátásának csökkentése a hatékonyabb, tartósabb alkatrészek és részegységek tervezésével kezdődik, és a GENEX projekt pontosan ezt tűzte ki célul” – mondja Andrea Calvo Echenique, az ITA kutatója.
A csapatot légiközlekedési szakértőkből álló tanácsadó testület segítette, amely abban támogatta, hogy az ágazat számára fontos, és a valóságban tanúsítható technológiákra összpontosítson.
A GENEX újrahasznosítható gyantákból készülő fejlett kompozitgyártással és autokláv nélküli automatizált szálfektetéssel foglalkozott. A kompozitokat digitális szenzorokkal látták el, amelyek a repülőgép-szerkezetek állapotát figyelik.
E szenzorok adatai a szerkezet digitális ikerpéldányába futnak be. Ezt aztán fel lehet használni a sérülések felderítésére, az alkatrész élettartamának modellezésére és prediktív karbantartásra. Calvo Echenique így foglalja össze: „A végeredmény egy tartósabb alkatrész.”
A projekt digitális megoldásokat is kifejlesztett a javításokhoz:
„A javítás digitalizálása javítja az eredményeket, gyorsabb és megbízhatóbb javításokat tesz lehetővé, így csökkenti az állásidőt és növeli a repülőgép légialkalmasságát” – magyarázza Calvo Echenique.
A GENEX egymással összekapcsolt folyamatokat hozott létre, amelyek az alkatrész teljes élettartamát lefedik, a tervezéstől az élettartam végi kezelésig.
„A fenntartható anyagok, az alacsony energiaigényű gyártási folyamatok és az alkatrészek élettartamát növelő digitális technológiák fejlesztésével a GENEX hozzájárul a repülőgépek CO₂-lábnyomának csökkentéséhez” – mondja. A munka a Horizont Európa program további projektjeiben, a TOSCA-ban és a CompSTLar-ban folytatódik.
A GENEX megmutatja, hogy a zöldebb repülés nem csak a hajtóművekről és az üzemanyagról szól. Az anyagtudományról, a szenzorokról, az adatelemzésről és a karbantartás tervezéséről is – olyan területekről, ahol gépészmérnökök, informatikusok és kompozitszakemberek dolgoznak egymás mellett.
A tanácsadó testület egyszerű okból volt fontos: a repülésben egy technológia csak akkor hasznos, ha tanúsítani lehet. Azzal, hogy gyorsan kiszűrte a lényegtelen ötleteket és azokat, amelyeket sosem lehetne tanúsítani, a konzorcium az ágazat számára legnagyobb hozzáadott értéket jelentő megoldásokra fordíthatta az idejét.
A repülés lábnyoma jóval a felszállás előtt kezdődik, az alkatrészek tervezésekor és gyártásakor. A GENEX újrahasznosítható gyantás kompozitokat, digitális ikreknek adatot szolgáltató szenzorokat és digitálisan támogatott javításokat kapcsolt össze. Az eredmény tartósabb alkatrészek, rövidebb állásidő és kisebb CO₂-lábnyom a repülőgépeknél.
5 kérdés · egy perc
English
Čeština
Deutsch
Español
Français
Magyar
Italiano
Polski
Português
Русский
Slovenčina
Türkçe
Українська
العربية
中文