Rossz nap, befejezetlen feladatok, feszültség egy kapcsolatban — és a kezed magától a telefon után nyúl. Magától értetődőnek tűnik, hogy a stressz és a rossz hangulat elől menekülünk az internetre. A Duisburg-Essen-i Egyetem kutatói ezt tesztelték: két héten át 900 felnőttet követtek nyomon. Az eredmény meglepő: nem a stressz, hanem a hétköznapi kísértés késztet leggyakrabban arra, hogy tovább görgessünk, játsszunk és vásároljunk — a végén pedig kiderítheted, mennyire húz magához a képernyő.
A kérdés egyszerűen hangzik, a válasz viszont korántsem egyértelmű. Azért töltenek túl sok időt az emberek online, mert lehangoltak és stresszesek? Vagy fordítva: a képernyő előtt töltött sok óra rontja a hangulatukat, és megnehezíti a munkahelyi, egyetemi vagy párkapcsolati feladatok kezelését?
A németországi Duisburg-Essen-i Egyetem egy csoportja úgy döntött, közelebbről megvizsgálja a kérdést. Andreas Oelker, a tanulmány doktorandusz társszerzője olyan mechanizmust ír le, amely sokaknak ismerős lehet: „Úgy tűnik, ördögi körben vagyunk.”
Oelker szerint egészen ártatlanul kezdődik. „Ha rossz a hangulatod, az internettel próbálod javítani, de ez nem sokat segít.” Mivel nem segít, újra a telefonért nyúlunk. „Így egyre többet és többet és többet használod” — teszi hozzá a kutató.
Ez kész magyarázatnak hangzik: a stressz és a rossz hangulat táplálja a görgetést. A tanulmány azonban megmutatta, hogy a fő bűnös máshol keresendő.
A kutatók tizennégy egymást követő napon át 900, 18 és 65 év közötti résztvevőt követtek. Azt akarták megtudni, mi készteti az embert arra, hogy az adott pillanatban megnyissa a közösségi médiát, elindítson egy online játékot vagy online vásároljon. Az eredmények a PLOS One tudományos folyóiratban jelentek meg.
A legfontosabb megállapítás, hogy az embereket az internet felé a hétköznapi, pillanatnyi kísértés hajtja leginkább — nem a stressz vagy a hangulat. Maga az online menés vágya megkétszerezte annak esélyét, hogy valaki valóban meg is teszi.
Aztán jön a jutalom. Az online töltött időt kellemes érzés és megkönnyebbülés kísérte, ami arra ösztönözte az embereket, hogy ugyanezt tegyék újra. Így alakul ki egy olyan szokás, amelyet egyetlen fogadalommal nehéz megtörni.
A kutatók azt is megvizsgálták, mi történik az élet többi részével. Kiderült, hogy a kísértés és a más kötelességek elhanyagolása közötti összefüggés azoknál volt a legerősebb, akiknek a legmélyebben gyökerező internetes szokásaik vannak. Minél mélyebben ül a szokás, annál könnyebben válik egy rövid képernyő előtti pillanat halogatott feladatokká.
Azt jelenti ez, hogy a stressznek egyáltalán nincs hatása? Nem egészen. Az egész csoportban csak kismértékben befolyásolta a képernyőidőt. A súlyos szokásokkal élőknél viszont más volt a kép: a stresszes napok erősebb kísértést és mélyebb elhanyagolást jelentettek. Más szóval, akinek már komoly problémája van, annak a stressz olajat önt a tűzre.
A szerzők határozottan hangsúlyozzák, hogy nem minden internethasználat káros. A baj akkor kezdődik, amikor túlzottá vagy problémássá válik, és ez a használóknak csak egy kis részét érinti.
Silke M. Müller, a tanulmány másik társszerzője az egyensúlyra hívja fel a figyelmet: a lényeg az, hogy közben ne hanyagoljuk el az élet más fontos területeit. Ez egyaránt vonatkozik a mindennapi kötelességekre és az egészséget támogató dolgokra, például:
A kutatók következtetései gyakorlati jelentőségűek. Ha a fő mozgatórugó nem a stressz, hanem a kísértés, akkor a kezelésnek és a megelőzésnek magára az online menés vágyának kezelésére kell összpontosítania, nem csupán a stressz enyhítésére vagy a hangulat javítására. Oelker megjegyzi, hogy a kísértés pillanatainak felismerésében való segítség hatékonyabb lehet, mint kizárólag az érzelmekre koncentrálni.
A szerzők szerint a nehézségek kezelésének egészségesebb módjai jobban működnek, mint a közösségi médiához vagy a játékokhoz menekülés. A képernyőktől való eltávolodás pedig segíthet újra kapcsolatba kerülni azokkal a dolgokkal, amelyek igazi boldogságot hoznak.
Szeretjük az online töltött órákat a stresszel és a rossz hangulattal magyarázni, de a Duisburg-Essen-i tanulmány azt mutatja, hogy leggyakrabban valami egyszerűbbről van szó: a pillanatnyi kísértésről és a kellemes megkönnyebbülésről, amely miatt megismételjük. A stressz főleg azoknál számít, akik már függőek. Mindenki másnál a legfontosabb észrevenni azt a pillanatot, amikor a kéz a telefonért nyúl, és ügyelni arra, hogy a képernyő ne szorítsa ki a mozgást, a friss levegőt és az embereket.
5 kérdés · egy perc
English
Čeština
Deutsch
Español
Français
Magyar
Italiano
Polski
Português
Русский
Slovenčina
Türkçe
Українська
العربية
中文