
Egy sima érintőképernyő a legtöbbünk számára mindennapi dolog, de a vak és gyengénlátó emberek számára kilincs nélküli fal is lehet. Az ABILITY projekt európai csapata úgy döntött, hogy ezen változtat: olyan táblagép-prototípust készített, amely rezgésekkel adja vissza a textúrákat, és megtanította a mesterséges intelligenciát arra, hogy a képeket leírásokká, hanggá vagy tapintható érzetté alakítsa. Nézd meg, hogyan működik, és miért kezdték a kutatók 285 felhasználóval folytatott beszélgetésekkel – a végén pedig kipróbálhatod, mennyire hozzáférhető a saját digitális világod.
Az érintőképernyő a világ legegyszerűbb dolgának tűnik: végighúzod, rákoppintasz, kész. Ez az egyszerűség azonban a látásra és a hallásra épül. A vak és gyengénlátó emberek számára egy sima felület, egyetlen fizikai gomb nélkül, inkább akadály, mint segítség. A gond még az egyszerű szöveget is érinti, amely ennek a csoportnak továbbra is nehezen hozzáférhető.
Sabrina Panëels, a francia CEA-List interaktív rendszerekkel foglalkozó kutatója nyersen fogalmaz: „Tekintve, hogy egyre inkább támaszkodunk a technológiákra, a dematerializációra és a gombok nélküli érintőképernyőkre, a lakosság jelentős része ki van téve annak a veszélynek, hogy megfosztják a tartalmakhoz való hozzáféréstől, és fogyatékossága miatt még inkább megbélyegzetté válik.”
Panëels vezeti az uniós finanszírozású ABILITY projekt konzorciumát. A projekt 2022 szeptembere és 2026 februárja között zajlott, és körülbelül 3,74 millió euróba került. A kutató így foglalja össze a célt: „Új technológiák és szoftverek használatával és fejlesztésével, valamint haptikus megoldások alkalmazásával azt szeretnénk elérni, hogy a digitális tartalmak és eszközök mindenki számára tapinthatóbbak legyenek.”
Érdekes, hogy a csapat hol kezdte. Ahelyett, hogy bezárkóztak volna egy laboratóriumba, a kutatók 285 felhasználóval dolgoztak együtt, látókkal és látássérültekkel egyaránt, hogy megismerjék valódi igényeiket.
Az eredmény egy multiszenzoros táblagép prototípusa. 10,5 hüvelykes képernyője van, Windowson fut, és egy szabványos OLED kijelzőt használ, kiegészítve további haptikus funkciókkal. A megoldás szívét a rezgések adják. „A prototípus lokalizált és többérintéses rezgéseket használ, amelyek a mögöttes tartalomtól függően textúrákat tudnak visszaadni, mind álló, mind mozgó ujjak esetén” – magyarázza Panëels.
A legzseniálisabb viszont az, hogy minden ujj mást érezhet. „Különböző ujjak egymástól függetlenül is érzékelhetik, vagyis amikor a felhasználó például egy térképet fedez fel, az egyik ujj a tenger hullámait érezheti, egy másik pedig az erdők és más topográfiai elemek textúráját” – teszi hozzá a kutató.
Az eszköz nem volt a vége. A csapat stratégiákat is kidolgozott a tapintással közvetített tartalmak tervezésére. A kutatók azt tesztelték, hogyan lehet egy kétdimenziós tűs kijelzőt összekapcsolni a multiszenzoros táblagéppel és a mesterséges intelligenciával, amely valós időben alakítja a képeket, a PDF-fájlokat és a grafikonokat olyan tartalommá, amelyet az ujjaid alatt érezhetsz.
A projekt második része a szoftver. A csapat gépi tanulási algoritmusok készletét hozta létre, a látássérült emberek igényeire szabva. Elemzik a képet, és szöveget generálnak, így ugyanaz a digitális tartalom többféleképpen is eljuttatható:
Mire a legbüszkébb a csapat? Panëelsnek nincsenek kétségei: „Különösen büszkék vagyunk arra, hogy képelemzési folyamatot és beszélgető mesterséges intelligenciát használunk a képek egyéni felhasználóra szabott, interaktív leírásainak előállítására, valamint a prediktív író alkalmazásunkra, amellyel a felhasználók emojikat is beilleszthetnek a kommunikációjukba.”
Emojik egy akadálymentességről szóló projektben? Úgy hangzik, mint egy apróság. De éppen az ilyen apróságokon múlik, hogy valaki ugyanolyan szabadon írhat-e a barátainak, mint bárki más.
A csapat megmutatta, hogy lehetséges megfizethető, mesterséges intelligenciával támogatott multiszenzoros táblagépet építeni. Ezzel lerakta egy kereskedelmi termék alapjait, és magasabbra emelte a mércét a felhasználót és a befogadást szem előtt tartó európai technológiák számára. Panëels hangsúlyozza, hogy sokkal szélesebb csoportok is profitálhatnak: „Munkánk előrébb viszi az inkluzív tervezést és általában a befogadást, nemcsak a látássérülteknek, hanem más fogyatékossággal élőknek, időseknek és még a gyerekeknek is előnyös.”
A táblagép egyelőre nem kerül a boltokba. További munkára van szükség, és a kutatók most finanszírozást és partnereket keresnek, akik segítenek az eszköz fejlesztésében és piacra vitelében.
Elég sokat, bármit tanulsz. Ez a történet néhány tanulságot kínál, amelyek bármelyik saját projektedben hasznosak lesznek:
Alkalmazást, weboldalt vagy csak egy egyetemi prezentációt tervezel? Érdemes feltenni magadnak a kérdést, ki marad az üveg túloldalán.
Az ABILITY projekt megmutatta, hogy az érintőképernyőnek nem kell falnak lennie a vak és gyengénlátó emberek számára. A rezgések lehetővé teszik a textúrák érzékelését az ujjak alatt, a mesterséges intelligencia pedig a képeket leírásokká, hanggá vagy tapintható érzetté alakítja. A prototípusnak még munkára és partnerekre van szüksége, de az irány világos: a technológiának mindenkié kell lennie.
5 kérdés · egy perc