A talaj gyengül, a víz kevés, a természet pedig egyre kevésbé sokszínű, a mezőgazdaság zöld átalakulása mégis csigalassúsággal halad. A VISIONARY európai projekt nyolc országban vizsgálta, mi vezérli valójában a gazdákat, a fogyasztókat és az élelmiszeripari cégeket. Kiderült, hogy a tudás önmagában nem elég, hogy a játékszabályok és a bizalom is számít, és hogy a dán gazdák jobban féltek a kibocsátási adótól, mint amennyire szükséges lett volna. A végén ellenőrizheted, hogyan döntesz, ha a szokásaid megváltoztatásáról van szó.
Talajromlás, vízhiány és eltűnő biodiverzitás: ezekkel a gondokkal küzdenek ma Európa-szerte a mezőgazdasági rendszerek. A következtetés kézenfekvőnek tűnik: a döntéshozóknak és a vállalkozásoknak fenntarthatóbb gyakorlatokra kellene áttérniük. Mégis nagy a szakadék aközött, amit tenni kellene, és aközött, amit ténylegesen tesznek.
Az EU által finanszírozott VISIONARY projekt kutatói úgy döntöttek, hogy megmérik ezt a szakadékot. Meg akarták érteni, mi vezérli valójában a gazdákat, a fogyasztókat és az élelmiszeripari cégeket, amikor az ismerős és a környezetnek jobb megoldás között kell választaniuk.
A projekt koordinátora, Dionisio Ortiz Miranda, a Valenciai Műszaki Egyetem professzora a korábbi kutatások egy hiányosságára hívja fel a figyelmet. Magyarázata szerint a legtöbb vizsgálat vagy az egyének viselkedésére, vagy tágabb szerkezeti feltételekre összpontosít, és csak „ritkán mindkettőre egyszerre”.
A VISIONARY célja az volt, hogy összehozza ezt a két nézőpontot. A csapat egyrészt választási kísérleteket alkalmazott, olyan módszert, amely közvetetten tárja fel az emberek preferenciáit, anélkül hogy közvetlenül rákérdezne, mit tartanak értékesnek. Másrészt elemezte az agrár-élelmiszeripari ágazat teljes értékláncát: a piaci szereplők közötti kapcsolatokat, az ellátási láncok dinamikáját és a szakpolitikai környezetet.
A kutatást nyolc országban végezték:
A kísérletek az éghajlatra, a biodiverzitásra, a vízgazdálkodásra és az ökológiai gazdálkodásra terjedtek ki. A rendszerszemléletű keret ezzel szemben azt hivatott megmutatni, hogyan gyorsítják vagy lassítják a változást a szereplők közötti kapcsolatok és a szakpolitikai szabályok.
Különösen érdekesnek bizonyultak az olaszországi és a dániai esettanulmányok. Mindkét országban azt vizsgálták a kutatók, hogyan reagálnak a tejtermelők és az állattartók az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére szánt eszközökre.
Olaszországban a gazdák nyitottabbak voltak az innovatív, önkéntes szénpiacok elfogadására, ha azokat hagyományos támogatásokkal kombinálták. Ortiz Miranda így foglalja össze: „a hibrid megközelítések bizalmat építhetnek azáltal, hogy ötvözik az innovációt és az ismerőst”.
Ismerősen cseng? Az újat könnyebb lenyelni, ha egy kipróbált és bevált dologgal együtt érkezik.
Dániában a CO2-egyenértékű kibocsátások adója volt a téma. Kiderült, hogy a gazdák erősen túlbecsülték annak gazdasági hatását, ami már az elején heves ellenállást váltott ki. Amikor szakértői információkat kaptak a várható hatásokról, az ellenállás részben enyhült, az elfogadás pedig szerény mértékben nőtt.
De nem mindenkinél. A fogékonyság a nagyobb gazdaságoknál és az állattenyésztőknél volt a leggyengébb, valamint azoknál, akiknél a legnagyobb volt a különbség a saját várakozásaik és a szakértői becslések között.
Az esettanulmányok megmutatták, hogy a mezőgazdasági éghajlat-politikának a gazdák nézőpontját és tényleges reakcióit kell a középpontba állítania. Valamennyi vizsgálatból három egybehangzó tanulság tért vissza.
Első: az információ önmagában nem elég. Ortiz Miranda szerint „a releváns információkhoz való nem megfelelő hozzáférés fenntarthatatlan döntések felé tereli az embereket”, de a jobb információ ritkán változtatja meg a viselkedést, ha a döntéshozatal körüli szabályok és struktúrák nem változnak vele együtt.
Második: a teljes lánc számít. Valódi átalakuláshoz olyan szakpolitikák kellenek, amelyek a teljes értékláncot lefedik, nem csupán egyetlen gazdaságot.
Harmadik: a kapcsolatok többet érnek az egyszeri akcióknál. A bizalom, a közös felelősség és a termelők és fogyasztók közötti hosszú távú partnerség következetesen jobb eredményt hozott, mint az egyszeri beavatkozások.
A kutatók egy hiányosságot is észrevettek. A viselkedési beavatkozásokat eddig főként gazdákon és fogyasztókon tesztelték, az élelmiszerlánc közvetítőin ritkán. Ortiz Miranda szerint ezeknek az eszközöknek a kiterjesztése a föld és a bolt között működő szereplőkre „jelentős lehetőséget jelent” a jövő szakpolitikája számára.
A VISIONARY legkézzelfoghatóbb öröksége a 16 tudomány–politika interfész. Ezek részvételi terek, amelyekben döntéshozók, tudósok, gyakorlati szakemberek és civil társadalmi csoportok közösen dolgoznak ki megoldásokat helyi, regionális és országos szinten. Az itt megvitatott témák között szerepelt az ökológiai gazdálkodás, a növényi alapú étrend, a rövid ellátási láncok és az éghajlat. Több esetben a munka konkrét megállapodásokhoz és lépésekhez vezetett, amelyek túlmutattak magának a projektnek a céljain.
A szerzők szerint a kísérleti pontosság, a rendszerszemlélet és az érdekelt felek bevonásának az első pillanattól való összekapcsolása nemcsak jobb kutatási eredményeket hoz, hanem a nagyléptékű változás feltételeit is megteremti.
A mezőgazdaság zöld átalakulása nem azért akad el, mert az emberek nem tudják, mit kell tenni. Azért akad el, mert a játékszabályok, az ellátási lánc erőviszonyai és a bizalom hiánya a legjobb szándékokat is blokkolhatja. Egy hallgató, jövőbeli közgazdász, agrármérnök, szociológus vagy köztisztviselő számára ez fontos lecke: a hatékony változás ott születik, ahol az új kéz a kézben jár az ismerőssel, és ahol az emberek hosszú távra építenek kapcsolatokat.
5 kérdés · egy perc
English
Čeština
Deutsch
Español
Français
Magyar
Italiano
Polski
Português
Русский
Slovenčina
Türkçe
Українська
العربية
中文