Az MRI-felvétel megmutatja, hol van az agydaganat, és mekkora. De azt is elárulja, mennyire veszélyes a betegség, és hat-e majd a kezelés? Giacomo Annio rezgésekkel vizsgálja a daganatokat: egy telefonnyi méretű készülék, amelyet a fejhez érintenek, megmutatja, hogy a szövet merev vagy puha. Az eredmény meglepő, mert a legagresszívabb glioblasztómák puhábbak a környezetüknél — és mivel ez a történet a mélyebbre nézésről szól, a végén te is lemérheted, hogy a látszat alapján ítélsz-e.
Az MRI-felvétel megmutathatja, mekkora egy agydaganat, és pontosan hol helyezkedik el. Kevésbé segít abban, amire az orvosnak gyakran a legnagyobb szüksége van: a daganat biológiai tulajdonságaiban, amelyek eldöntik, hogy a kezelés hat-e. A kép megmondja, hol van és mekkora, de keveset árul el arról, milyen daganatról van szó.
Giacomo Annio, a Marie Skłodowska-Curie-akciók program ösztöndíjasa úgy döntött, hogy betölti ezt a hiányt. A GLIOBID projektben glioblasztómákat vizsgált, az agydaganatok legagresszívabb csoportját. Eszköze a mágneses rezonancia elasztográfia. A hároméves projektet az Oslói Egyetemi Kórház koordinálta, ahonnan a klinikai adatok származtak. A preklinikai kutatás a Stanford Egyetemen zajlott.
Az ötlet egyszerű: ne csak nézzük a daganatot, hanem tudjuk meg, milyen tapintásra. „Az elasztográfia azt méri, mennyire merev vagy puha a [daganat] szövete” — magyarázza Annio. Ahogy hozzáteszi, éppen ezek a tulajdonságok adnak támpontot arra, hogyan viselkedik a daganat, ellenáll-e a terápiának, és beszivárog-e a környező szövetbe.
A kutató szerint ez a módszer lehetővé teszi az orvosoknak, hogy új nézőpontból tekintsenek a daganatra, és úgy elemezzék fizikai tulajdonságait, ahogy egy hagyományos felvétel nem teszi lehetővé.
Maga a berendezés semmiben sem hasonlít egy óriási gépre. Az elasztográfiás készülék egy mobiltelefon méretű. Az orvos a beteg fejéhez helyezi, a rezgéseivel az agyba küldött hullámokat pedig az MRI-szkenner jeleníti meg.
A szerkezetet az amerikai Quality Electrodynamics cég fejleszti, a német Siemens pedig a saját szkennerein forgalmazza. A megoldás megjelenik az első kórházakban. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden kész. „Az agydaganatokra való adaptálás külön kihívás” — ismeri el Annio.
A GLIOBID nem a semmiből született. Két korábbi projektre épül: a FORCE kifejlesztette az elasztográfiát, az ImPRESS pedig agydaganatoknál alkalmazta. Annio mindkét csapatnak tagja volt.
A kutató az ösztöndíj első két évét a Stanford Egyetem Radiológiai Tanszékének Molekuláris Képalkotó Programjában töltötte. Ott 3D nyomtatással és egyedi elektronikával megépítette saját elasztográfiás készülékét, amely az első ilyen volt a Stanfordon. Egy MRI-szkennerre szerelték, és egerek agydaganatainak vizsgálatára használták.
A stanfordi munka fontos eredménye egy szabadalom. A csapat szabadalmaztatott egy teranosztikus hatóanyagot, olyan molekulát, amely egyesíti a terápiát és a diagnosztikát, és látható az MRI-n. „Ez a molekula olyan összetevőt bocsát ki, amely megváltoztatja a daganat mechanikáját, és éppen a daganat helyén nyitja meg az ereket” — írja le Annio. A tágabb erek azt jelentik, hogy több gyógyszer jut el a daganathoz.
Az elasztográfia azt is lehetővé tette, hogy nyomon kövessék, mi zajlik a szövetben. „Az elasztográfiával láthattuk, hogyan befolyásolja a daganat mechanikai tulajdonságai a terápia célba jutását” — mondja a kutató. Szerinte ez úttörő eredmény: „Ezt előttünk még senki sem csinálta.”
Az eddigi eredmények állatokra vonatkoznak, de jól mutatják az irányt. Röviden:
A terápia hatékonyságát eddig csak egereken mutatták ki. Ez még a preklinikai szakasz.
A munka második része emberi adatokra épült. Az Oslói Egyetemi Kórházban végzett klinikai vizsgálatban 200 glioblasztómás beteg vett részt. Kiderült, hogy a glioblasztómák megtörik a szabályt. „Míg a legtöbb daganat merevebb a környező szövetnél, az agyi glioblasztómák puhábbak” — mondja Annio.
A kutató úgy véli, hogy a daganat agresszivitásának megítélésében a viszkozitása, amelyet ‚összenyomhatóságnak’ nevez, fontosabb lehet a merevségénél. Más szóval: nemcsak az számít, hogy a daganat kemény-e, hanem az is, mennyire lehet összenyomni.
Az elasztográfia megvilágítja a daganaton belüli ereket is, és lehetővé teszi az orvosoknak, hogy kövessék az agyban felgyülemlő nyomást. A növekvő daganat összenyomja az ereit, amelyek ebben a szűk térben már nem tudnak megfelelően vért, oxigént, tápanyagot vagy kezelést szállítani.
A módszert kiterjesztették a meningeomára is, amely az egyik gyakoribb agydaganat. Kyrre Eeg Emblem, az Oslói Egyetemi Kórház Fizikai és Számítógépes Radiológiai Tanszékének vezetője és a projekt koordinátora e munka gyakorlati oldalára hívja fel a figyelmet. Mint magyarázza, „a fizikai erők értékelése lehetővé teszi az idegsebész számára a műtét megtervezését” azáltal, hogy megvizsgálja, könnyű vagy nehéz lesz-e eltávolítani a daganatot.
A hagyományos MRI-felvétel az agydaganat alakját és helyét mutatja, az elasztográfia pedig a fizikai tulajdonságairól ad további információt. A GLIOBID projektben a glioblasztómák puhábbnak bizonyultak a környező szövetnél, és kulcsfontosságú lehet az összenyomhatóságuk. Egereknél az elasztográfia és a szabadalmaztatott teranosztikus molekula kombinációja összezsugorította az elváltozásokat, és növelte a túlélést. A kezelés eddigi eredményei állatokra vonatkoznak, de az irány világos: olyan terápia, amely a daganat tapintásának megfelelően van összeállítva.
5 kérdés · egy perc
English
Čeština
Deutsch
Español
Français
Magyar
Italiano
Polski
Português
Русский
Slovenčina
Türkçe
Українська
العربية
中文