A diabéteszes lábfekély a világszerte több mint 800 millió cukorbeteg nagyjából negyedét érinti. Ma többnyire csak tisztítják és kötözik, vagyis a tüneteket kezelik. Az EU által finanszírozott APTADEGRAD projekt más úton jár: a vegyületei úgy távolítják el a sebből a felesleges gyulladásos fehérjéket, hogy bevonják a sejtjeink belsejében működő természetes újrahasznosító rendszert. A végén pedig kipróbálhatod, van-e fejed a biotechnológiához.
A diabéteszes lábfekély a cukorbetegség egyik legfontosabb szövődménye. Ezek az idült sebek világszerte a több mint 800 millió cukorbeteg nagyjából negyedét érintik. Megfelelő kezelés nélkül kórházi ápoláshoz, végtagamputációhoz, sőt halálhoz is vezethetnek.
Az EU által finanszírozott APTADEGRAD projekt új terápiát fejlesztett ki, amely segíthet az ilyen sebek gyógyulásában. A fejlesztők úgy vélik, hogy képes átalakítani a sebkezelést, és milliók számára valódi gyógymódot kínálhat a puszta tünetkezelés helyett.
A halálozási statisztikák megdöbbentőek. A betegek nagyjából 5 %-a meghal a diabéteszes lábfekély kialakulása utáni egy éven belül, öt év után pedig ez az arány 42 %-ra nő. Ennek ellenére a jelenlegi kezelés csupán a fekélyek tisztításából és kötözéséből áll.
Juan Ruiz-Constantino, a projektet koordináló spanyol biotechnológiai cég, a Lincbiotech vezérigazgatója egyenesen fogalmaz: „A tüneteket kezeljük, de nincs jóváhagyott gyógyszerünk, amely magára a betegség lefolyására hatna.” Az APTADEGRAD ezért a probléma gyökerét célozza: a gyulladást, amely miatt ezek az idült sebek ilyen nehezen gyógyulnak.
A gyulladás normál esetben szövetséges: segít a fertőzés elleni küzdelemben és a szövetek helyreállításában. A diabéteszes sebekben azonban egyes fehérjék mérgező szintre halmozódnak fel, és megakadályozzák a gyógyulási folyamat előrehaladását. A fő bűnösök:
A meglévő antitestterápiák képesek blokkolni ezeket a fehérjéket, de a seb környezetéből eltávolítani nem tudják őket. Ez korlátozza a hatékonyságukat.
Az APTADEGRAD csapatának válasza a lizoszómát célzó kimérák, röviden LYTAC-ok nevű új vegyületcsalád. Az antitestekkel ellentétben, amelyek a káros fehérjéket csupán blokkolják, a LYTAC-ok apró szállítórendszerként működnek, és aktívan eltávolítják őket. A folyamat néhány lépésben zajlik:
A lizoszóma a sejt természetes újrahasznosító központja. „A lizoszómák a sejtjeink belsejében működő minőség-ellenőrző rendszer részei” – mondja Ruiz-Constantino.
Azzal, hogy a terápia ezt a belső hulladékkezelő rendszert veszi igénybe, ellenőrzött módon csökkenti a fehérjék szintjét. Nem szünteti meg őket teljesen: elég marad belőlük a gyógyulás támogatásához, és helyreáll a kiegyensúlyozott gyulladásos válasz.
A projekt első eredményei nagyon biztatóak. A diabéteszes sebmodellekben a LYTAC-alapú vegyületek felgyorsították a gyógyulást, és mérsékelték a gyulladást. Gyakran ugyanolyan jól, vagy jobban teljesítettek, mint a hagyományos antitestes kezelések.
A kísérletekhez a csapat a terápia két formáját fejlesztette ki. Az első a fekélyek közelében a bőr alá adott injekció. A második egy hidrogél, amely fokozatosan képes leadni a hatóanyagot közvetlenül a sebre.
A projekt közvetlen célja a diabéteszes lábfekély, de a technológia más idült sebek és gyulladásos betegségek kezelésében is ígéretes. A következő nagy mérföldkő az, hogy elegendő biztonságossági és hatékonysági adat álljon rendelkezésre az emberen végzett klinikai vizsgálatok megalapozásához. A kutatók ezeket 2030 körül remélik elkezdeni.
A diabéteszes lábfekély gyakori és veszélyes szövődmény, a mai ellátás pedig a tünetekre összpontosít. Az APTADEGRAD projekt olyan LYTAC-vegyületeket javasol, amelyek megkötik a felesleges gyulladásos fehérjéket, és lebontásra a lizoszómákba küldik őket. Sebmodelleken ez felgyorsította a gyógyulást. Mielőtt a módszer eljuthatna a betegekhez, még biztonságossági és hatékonysági vizsgálatokon kell átesnie.
5 kérdés · egy perc
English
Čeština
Deutsch
Español
Français
Magyar
Italiano
Polski
Português
Русский
Slovenčina
Türkçe
Українська
العربية
中文