2025-ben több mint 50 000 kézirat érkezett a „Science” és a „Science Advances” szerkesztőségébe, és a legtöbbet elutasítják, még mielőtt bármelyik bíráló elolvasná. A University of Vermont és a University of Colorado Boulder kutatói bepillantottak a kulisszák mögé: több mint 110 000 cikket elemeztek. Az derült ki, hogy a leginkább az intézmény neve és a csapat mérete számít, a szerzők neme sokkal kevésbé — a végén pedig kipróbálhatod, érted-e a tudományos publikálás játékszabályait.
Ha valaha is arról álmodtál, hogy a „Science”-ben látod viszont a nevedet, nem vagy egyedül ezzel a tervvel. A vezető tudományos folyóiratokhoz beküldött kéziratok száma ma minden eddiginél magasabb. Csak a „Science” és a „Science Advances”, amelyeket az American Association for the Advancement of Science ad ki, 2025-ben több mint 50 000 cikket kapott.
A University of Vermont (UVM) és a University of Colorado Boulder (CU Boulder) kutatócsoportja úgy döntött, megvizsgálja, mely cikkek jutnak át ezen a szitán, és melyek hullanak ki belőle. Az eredményeket egyébként az egyik vizsgált folyóiratban, a „Science Advances”-ben tették közzé.
A kutatók a két folyóiratba 2015 és 2020 között beküldött, több mint 110 000 cikk anonimizált adatait elemezték. Hatalmas minta ez, amely megmutatja, mi történik általában a szerkesztőségek zárt ajtói mögött.
„Ez tulajdonképpen az első pillantás erre a korábban átláthatatlan folyamatra” — mondja Sam Zhang, a UVM matematika és statisztika adjunktusa.
Az összesített elfogadási arány a „Science”-nél nagyjából 6%, a „Science Advances”-nél nagyjából 10,5% volt. Más szóval: még a két folyóirat kedvezőbbikénél is tízből nagyjából kilenc cikket nem fogadnak el.
A publikálás esélyét leginkább az befolyásolta, honnan jött a szerző. A legjobb helyezésű intézmények kutatóinak cikkeit az esetek 11,6%-ában fogadták el. A legalacsonyabb helyezésű intézmények szerzői csak az esetek 3,4%-ában számíthattak elfogadásra.
Ez több mint háromszoros különbség. Ugyanolyan munka, de más cím a címlapon — és teljesen más statisztika.
A második fontos tényező a csapat mérete volt. A tíz vagy több szerzős cikkeket háromszor olyan gyakran fogadták el, mint azokat, amelyek mögött legfeljebb öten álltak.
A leendő kutatók számára ez árulkodó lecke: ezekben az adatokban a nagy csoportokban végzett együttműködés egyértelműen kifizetődött.
A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a szerzők neme befolyásolja-e a szerkesztők döntéseit. Van különbség, de egyértelműen kisebb, mint a többi. Az elfogadási arány a nőknél 5,3%, a férfiaknál 6,4% volt. A szerzők szerint ez a különbség kisebbnek bizonyult, mint amelyet az intézmény, a csapat mérete és a kutatási téma okozott.
Maga a téma is számított. A legmagasabb sikerarányt a következő témájú cikkek érték el:
A másik végén a COVID-19-hez kapcsolódó politikai, gazdasági, nemi és társadalmi kérdések álltak. Ezek keltették a legkisebb érdeklődést.
A leginkább meglepő azonban az, ami az út legelején történik. A szerkesztők a „Science”-be beküldött cikkek nagyjából 80%-át, a „Science Advances”-be beküldöttek több mint 70%-át elutasítják, még mielőtt azok a bírálókhoz kerülnének. Ez az alig látható szűrési szakasz dönt a legtöbb cikk sorsáról.
Zhang rámutat, hogy a mesterséges intelligencia által generált tartalmak egyre növekvő áradatának korában az elitfolyóiratok mint a tudás kapuőrei egyre fontosabb szerepet töltenek be.
Aaron Clauset, a CU Boulder informatikaprofesszora és a tanulmány levelező szerzője magát a szakmai lektorálás gondolatát védi. „A tudományos szakértők általi lektorálás továbbra is az aranystandard annak kritikus megítélésében, hogy egy új tudományos munka eléri vagy meghaladja-e a tudományos felfedezésekkel szemben támasztott magas követelményeket” — hangsúlyozza.
Az adatokat is nagyra értékeli: „Új, anonimizált adatkészletünk … először nyújt betekintést abba, hogyan működik az elit lektorálás.”
Szerinte a jelenlegi bizonyítékok arra utalnak, hogy ezek a folyóiratok egész jól ítélik meg a kutatásokat tudományos érdemeik alapján. „De ez nem teljesen tiszta egészségi bizonyítvány” — teszi hozzá. És világosan kimondja a lényeget: „A mai környezetben, amikor a tudomány integritását rossz szándékkal támadják, el kell gondolkodnunk azon, hogy a folyóiratok folyamatai megfelelnek-e azoknak az eszményeknek, amelyeket a tudományos közösség kitűzött eléjük.”
Aki az első lépéseit teszi a kutatásban, annak ezek a számok afféle térképet jelentenek a terepről. Az ötleten kívül a rangos folyóiratok statisztikái azt is tükrözik, melyik intézményből jön a szerző, milyen csapattal dolgozik, és milyen témát választ. Tartsd ezt észben, amikor az első projektjeidet tervezed, és társakat keresel az együttműködéshez.
A „Science” és a „Science Advances” 2015 és 2020 között beküldött, több mint 110 000 kéziratának elemzése megmutatta, hogy a publikálásnál leginkább az intézmény hírneve és a csapat mérete számít, a nők és a férfiak közötti különbség pedig kisebb. A legtöbb cikk már a szerkesztő asztalánál kihullik. A szerzők a szakértői lektorálást aranystandardnak tekintik, de ahogy Clauset hangsúlyozza, a folyamatait továbbra is gondosan vizsgálni kell.
5 kérdés · egy perc
English
Čeština
Deutsch
Español
Français
Magyar
Italiano
Polski
Português
Русский
Slovenčina
Türkçe
Українська
العربية
中文